A Múzeumok Éjszakája nevezetű kulturális programot – az 1999-ben indult francia példa nyomán – 2003 óta rendezik meg Európa szerte évenként, amolyan könnyed, nyáresti városi sétaként. A programban vannak állandó résztvevők, de alkalmi helyszíne is van az eseménynek. Szabadka városa már több mint tíz éve bekapcsolódott ebbe az európai rendezvénybe. Szabadkán huszonkilenc különböző helyen voltak kiállítások, bemutatók és rendezvények.

A Paulinum Gimnázium tanulói is minden évben bekapcsolódnak ebbe a kihívásos és mozgalmas rendezvénybe. Ebben az esztendőben először a zsinagógát tekintettük meg, utána az Izraelita Hitközség kiállított képzőművészeti tárgyait, valamint a Dr. Vinko Perčić Galéria képtárát. A közös program után, a tanulók szabadon választhattak alkalmi helyszíneket a további látogatásra.

A Palicsi Állatkertet 1949-ben alapították, amely ma már 10 hektáron terül el. Az Állatkert De Negri Ferenc mérnök tervei alapján készült. A kert területén található elefánt és az oroszlán szobrok Almási Gábor, míg a Haltér Kalmár Ferenc munkája. A megnyitáskor, a II. világháború következményei valamint elszegényedettség miatt, az állatállomány alapvetően háziállatokból és a térségben található vadállatokból állt. A létesítmény első lakói a fakó keselyű és a Miskó nevű medve voltak, amely utóbbi  1981-ben pusztult el,  az egzotikus élőlények közül pedig a kakadúpapagáj és a jávai majom. Ma már a látogatók több mint 60 állatfajt figyelhetnek meg, amelyek között láthatják az e évben elhelyezett Sumba és Belkó nevekre hallgató fehér oroszlánokat is. Az állatkert berkeiben megtekinthető a botanikus kert is, amelynek az állományában  tűlevelű fák, lombhullató fák, díszfák, virágok és rózsakertek láthatóak.

Az Oktatási Minisztérium előírja, hogy éves szinten minden oktatási intézmény a diákjai részére lehetőséget kell teremtenie olyan gyakorlati órák megvalósítására, amelyeken az ifjúság ismereti gyarapodása és szocializálása iskolai padon kívül történik. A Palicsi Állat- és Botanikus kert, ahol harmóniában él együtt a növény- és az állatvilág, meglátogatása által, amelyre  május 13-án került sor, a Paulinum Gimnázium és Szeminárium diákjai nem csak tudásukban, hanem egy éltre szóló élményben lettek gazdagabbak.

A Katolikus Egyházban a húsvétot követő negyedik vasárnapot Jó Pásztor vasárnapjának nevezik, mely egyben a papi és a szerzetesi hivatások világnapja is. Ezt a vasárnapot VI. Pál pápa (1897-1978) még a vatikáni zsinat ideje alatt (1962-1965) jelölte ki, hogy a hívek imádkozzanak, tevékenykedjenek, amilyen módon tudnak, hogy minél több szerzetes és papi hivatás legyen. XVI. Benedek pápa a II. vatikáni zsinat szellemét felidézve, 2010-es üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy „az egész keresztény közösség felelőssége, hogy több papi hivatás szülessen”. Az idei évben május 7-én Ferenc pápa a hivatások 54. világnapjára újra emlékeztet, hogy minden keresztény az evangélium misszionáriusa! Az örömhírt nem magunkban kell megtartanunk, mint valami díszítményt, hanem megosztja. „A tanítvány ugyanis nem azért kapja Isten szeretetének ajándékát, hogy őt egy személyben megvigasztalja, nem az a feladata, hogy csupán önmagát hordozza, vagy egy vállalat érdekeit képviselje, hanem egyszerűen megérinti és átalakítja annak öröme, hogy megérzi Isten szeretetét és nem képes ezt a tapasztalatot önmagában tartani: „Az evangélium öröme, mely betölti a tanítványok közösségének életét, missziós öröm”.

Ennek a szellemében a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Szeminárium diákjai alkalmi műsorral készültek a hívek számára, hogy örömük és Istentől kapott kiaknázott talentumaik révén örömöt okozzanak. A rendezvény megtartáséra a szabadkai Szent Teréz székesegyházban került sor az esti 7 órás szentmise előtt. Tanulóink szavalatokkal és hangszeres zeneszámokkal készültek.

Ezt követően msgr. Miocs József rektor vezetésével a Paulinum prefektusa és lelkésze szentmisét mutattak be, amely keretében két érettségi előtt álló diák, Tápai Leó és Ristov Tomislav élettanúságot tettek, amelyben beszámoltak, milyen okokból választották a Paulinumot, az itteni keresztény értékekre épülő oktatásról és nevelésről, s hogy teológiát szeretnének tovább tanulni.

A bánsági múzslyai kollégiumot 2002-es évben nyitotta meg a szalézi rend és a plébánia. A szalézi szerzetesrendnek a legfőbb célja nevelni az ifjúságot, leginkább a szakmunkára készülőket. Miután a szaléziek átvették a Bánság egyik legnagyobb plébániáját, ahol a múltban, de még a jelenben is sok gyerek és fiatal van, lehetőség nyílt arra, hogy a plébánia lelkipásztori tevékenysége mellett a szerzetesek még külön foglalkozzanak a fiatalsággal. A kollégium szerény körülmények közt nyílt meg a plébánia területén. Éveken át az adott lehetőségek szerint működött, sokszor a fenntartásának a határán. Az utóbbi években fellendülés észlelhető, amely a jószándékú embereknek és magyar államnak köszönhető. Egy évvel ezelőtt felújult a régi kollégium, majd egy új szárnnyal bővült, és ehhez egy új tornaterem is épült.

A paulinisták a múltban már jártak pár alkalommal a kollégiumban, de most miután felújult az épület, és elkészült a tornaterem, meghívást kaptak találkozóra és focimérkőzésre. A találkozásra április 26-án került sor. Tanítás után indultak útra a diákok. Mivel Topolya és Becse közt nagy a távolság, így útközben pihenőt tartottunk az egykori Dunđerski birtokon, mai néven Fantast kastélynál.

Körüljártuk a csodalatos épületet, megtekintettük a kápolnát, amelyben Uroš Predić freskói diszítenek, felmentünk a kilátótoronyba, és eztután folytattuk utunkat Muzslya felé. Muzslyára érkezve már vártak bennünket a kollégium lakói. Megtekintettük az intézményt, és utána megkezdődtek a mérkőzések. Előbb a bennlakók mérték össze erejüket, utána viszont mi kerültünk sorra. A játék során kiderült, hogy az emmauszi kollégisták jobb focisták, mint mi. Ennek ellenére a Paulinum csapata egy elismerő oklevelet kapott.

A játék után társalogtunk, majd közös vacsorával fejeztük be a látogatást. Visszafelé megálltunk Nagybecskereken, ahol megcsodáltuk a felújított főteret, amely egy nagymúltú szecessziós város múltját őrzi. A késő esti órákban hazatérve hálásan gondoltunk a szervezőkre, a fogadtatásra és az Emmausz kollégistákkal való találkozásra. Mindenkinek köszönetet mondunk a szép és élményes délutánért.