A farsang a karácsonyi ünnepkör zárásával kezdődik és húshagyókeddig tart. Az ezt  követő szerda, hamvazószerda, a nagyböjti időszak kezdete. A hamvazószerdáig tartó farsang jellegzetessége a vidámság, mulatozások, bálak és a népünnepélyek. A farsangi vidámságokat az első keresztények a római időkből vették a rossz szellemek és a téli időszak elűzésével. Századokon át alakult ki a mai értelemben a farsangolás és a télbúcsúztató. Az Egyház az erkölcsös mulatságokat mindig engedélyezte, de a bujaságot szimbolizáló szokásokat már nem. A farsang csúcspontja a karnevál. Ez farsangvasárnaptól húshagyókeddig tart, és ezzel zárulnak a mulatságok és a különböző rendezvények.

A Paulinum fennállása óta mindig megtartotta a farsangolást. A múltban, amikor még sok diák volt, színvonalas előadásokat és színdarabokat tartottak az intézetben. Az utóbbi időkben, szerényebb körülmények közt, de minden esztendőben megtartják a farsangot vagy alkalmi műsorral, vagy egy mókás esttel. Az idén a paulinisták farsangvasárnapra hazamentek, és otthon töltötték a vidám napot a szeretteikkel. Húshagyókedden a Paulinumban alkalmi műsor volt, amelyen beszédek, zeneszámok, szavalatok és utánzási, illetve imitációs számok szerepeltek.

A nagyböjt hamvazkodással kezdődik. Ezt a gyakorlatot, a hamvazkodást a keresztények az ószövetségi népek hagyományából veszik. A hamvazkodás a bűnbánat és a vezeklés jele. Mind erre maga az Isten Fia, Jézus Krisztus utal, sőt magát is alávetette a vezeklésre és a bánbánatra. Az első keresztények nagyon komolyan vették a megtérést és a bűneik megvallását. Ez a hagyomány maradt szokásban a későbbi keresztényeknél. A böjti időszak lényege a bűnbánat, a megtisztulás és az áldozathozatal. A Paulinum Gimnáziumban és Szemináriumban is a hamvazkodással kezdődik a nagyböjt. A hamvazószerdai szentmisét és a hamvazást rektorunk tartotta. Beszédében az evangéliumi intelmekre utalt, hogy ebben a szent időben többet imádkozzunk, megfelelő módon böjtöljünk, és lehetőségeink szerint támogassuk szegényebb testvéreinket. Ezek által juthatunk közelebb Jézushoz, aki a mi Megváltunk, Üdvözítőnk, és aki által a feltámadás dicsőségébe juthatunk.

A Szabadkai Városi Könyvtárban február 22-én lett megtartva az évente megrendezésre kerülő szavalóverseny városi döntője. A szavalók három kategóriában léptek fel. Az első korosztály az I. osztálytól a IV. osztályig. A második korosztály az V-től a VIII-ig, a harmadik korosztályban viszont a középiskolások voltak. A szavalók magyar, horvát és szerb nyelven mondták a verseket. Az alsós diákok verselése három percig tartott, a középiskolásoké viszont négy percig. A szavalóversenyen két paulinista diák vett részt, Hegedűs András, II. osztályos és Juhas Đuro, III. osztályos. Hegedűs András József Attila „Gyermekké lettél” című verssel lépett fel. Juhas Đuro pedig Silvje Strahimir Kranjčević „Eli, eli lama azavtani“ című verset szavalta el.

A versenyen sokan léptek fel, ami nagy konkurenciát jelentett. Annak ellenére szavalóink megállták helyüket és elismerésben részesültek, ami csak is iskolánk javára szolgál.

A mai Szent Kereszt templom 1896-ban épült, mint mauzóleum (temetkezési hely) a nemes Vojnits Bajsai család részére.  A templom, amely Vojnitsné hagyatékából épült, 1933-ban alapított vikariátus istentisztelet helyszíne lett. 1956. I. 1-én pedig magalakult az önálló Szent Kereszt plébánia, és ennek a  temploma lett. 1959-ben a hívek számának a növekedése véget a templomot kibővítették. Azóta a Szabadka városának egyik legnagyobb plébániájává nőte ki magát.

A templom kriptával illetve altemplommal rendelkezik, amelyben a nemes Vojnits család tagjai nyugosznak. A templomot a vikariátus alapítása óta megszakítatlanul liturgiai szolgálatra használják, az altemplomot viszont a látogatók számára alkalomadtán megtekintésre bocsájtják.

A Paulinum közössége ebből a célból látogatott el a Szent Kereszt templomba. Először a felújított templomot tekintették meg a szeminaristák, utána viszont a Vojnits Bajsai család nyugvóhelyét. A templomban a plébános, ft. dr. Csizmár Oszkár fogadott minket, aki elmondta a templom és a temetkezési kripta történetét.

A templom és a kripta megtekintése után, átmentünk a plébániára, amely úgyszintén mint a templom fel lett újítva és ki lett bővítve, méghozzá római építkezési stílusúban.  Miután a plébános bemutatta a plébániát, a hittan teremben megvendégelte a szeminaristákat.

A paulinumi diákok az érettségi után országunkban vagy pedig a környező országokban folytatják tanulmányaikat. Akik teológiát szeretnének tanulni, eltekintve attól, hogy a papi pályát választják, vagy más egyházi szolgálatot, azok mind külföldre mennek tovább tanulni, hiszen országunkban nincs teológiai főiskola illetve fakultás. A magyar ajkú diákjaink Budapesten, Szegeden, Esztergomban és Veszprémen tanulnak. Az említett városok teológiáikkal a Paulinum kapcsolatot tart. Az elmúlt héten a veszprémi teológia egy csoportja látogatást tett a Paulinumban. Megtekintették az iskolát és a szemináriumot, és elbeszélgettek az elöljárókkal és a tanulókkal.

A katolikus hívek, mondhatjuk hogy a világ minden táján február 11-e előtt ájtatosságokat tartanak Szűz Mária tiszteletére. A Boldogságos Szűz Mária tisztelete az ő szeplőtelen fogantatása dogmájának (1854) kihirdetésé után terjedt el, de valójában akkor, amikor 1858-ban Lourdes-ben megjelent Bernadette Soubirunak. A február 11-i megjelenése alkalmával kijelentette, hogy ő a Szeplőtelen Anya. Francia nyelven: „Je suis Immaculae Conseption” én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás. Továbbá a Szűz Anya háromszor szólította fel bűnbánatra és bíztatta Bernadettet, hogy serkentse imára az embereket a bűnösök megtérésére. Mivel három alkalommal hívta fel a figyelmet a bűnösök megtérésére, ezért később három napi (triduum) illetve kilencedeket vezetett be az Egyház a lourdesi Mária tiszteletére.

A szabadkai székesegyházban több mint másfél évszázada hagyománya van a Mária tiszteletének. Minden esztendőben február 2-tól 11-ig lelki megújhodást tartanak a hívek részére. Így volt ebben a hónapban is. A paulinisták alkalom adtán vesznek részt az ájtatosságon. Első alkalom volt, hogy ebben az esztendőben triduumot tartottak a Paulinum kápolnájában. A Mária szobor előtt imákkal és énekekkel elmélkedtek Szűz Mária tiszteletére.

Február 11-én a székesegyházban a paulinisták részt vettek a záró ünnepségen, amelyet főpásztorunk, msgr. Pénzes János püspök tartott.

Január 30-án, hétfőn fogadta Ferenc pápa a Szent Cirill és Szent Metódról nevezett nemzetközi püspöki konferencia tagjait. A konferencia tagjai Szerbia, Montenegró, Macedónia és Koszovó püspökei. A szentatya délelőtt 11-kor fogadta a konferencia tagjait és közel két órán át beszélgetett velük. A szentatyával való találkozás ad limina fogadás keretében történt, amely minden ötödik évben esedékes az előírások szerint. XVI. Benedek pápa lemondása és az új pápa választása véget, az ad limina találkozásra tíz év után került sor. Azóta sok minden történt és sok minden változott. A püspöki konferencia tagjai nagy érdeklődéssel és odaadással készültek a pápával való találkozásra és az apostolok sírjainak látogatására. A találkozóról a pápával és a szent Péter sírja, illetve bazilikák látogatásáról megyéspüspökünk, dr. Pénzes János beszámolót tartott a paulinistáknak.

A Paulinum nagytermében rektorunk köszöntötte a főpásztort, aki ezek után a szentatyához hasonlóan párbeszédet és társalgást folytatott a szeminaristákkal. A kérdésekre válaszolva elmondta, hogy körbe ülve kötetlen beszélgetést folytattak a pápával. A szentatya válaszolt a kérdésekre, és a felmerülő nehézségeket feljegyezte magának megoldás céljából. A beszélgetés a püspökök kérésével zárult, hogy amennyiben lehetséges, vegyenek részt egy közös misén. Erre szerdai napon került sor a Szent Márta - ház kápolnájában. A látogatás az apostolok sírjának a közös hódolatával, a bazilikák megtekintésével és a kongregáció látogatásával fejeződött be. Mindezt a püspök atya elmondta nekünk, majd egy – egy Ferenc pápát ábrázoló képpel ajándékozott meg minket.

A neves szabadkai orvos, irodalmár, Munk Artúr pályafutását bemutató kiállítás nyílt, a Szabadkai Városi Múzeumban „A nevem Munk, Munk Artúr címmel”. Egy igazi kortárs irodalmi tárlatáról van szó, mely még a rendelkezésre álló szerény gyűjteményt is látványosan, izgalmasan mutatja be, miközben elénk tár egy méltatlanul mellőzött értékes ember életutját. A kiállítás szerzője Gazsó Hargita muzeológus. A gyűjtési akció a kiállításra még tavasszal indult, melyben felkérték a polgárokat, hogy mindazok, akik valamilyen kapcsolatban álltak az író – orvossal és tárgyaik vannak, ajánlják fel a kiállításra. Ennek kapcsán Bori Imre professzor jelentős kézirat gyűjteményt ajándékozott, továbbá Munk Artúr Szlovéniában élő unokái számos tárgyat, családi fényképalbumot és Munk Artúr híres ezüst kiskanalát állították ki. A szabadkai dr. Gubás Jenő néhány tárgyat, valamint egy ifjúkori festményét ajándékozták a múzeumnak. Még néhány magánszemély hozott egyes tárgyakat bemutatásra. Mindezeket a kiállítási tárgyakat Pesti Attila építész, hogy kellő érdeklődést keltsen, vonzóan és látványosan építette fel a kiállítás arculatát. Ezt az értékes és látványos kiállítást tekintettük meg, melynek még a jellegzetessége az, amivel Munk Artúrt nevét világhírűvé tette, mivel a Kárpátia hajó orvosa volt, amely az elsüllyedt Titanic óceánjáró túlélőit gyógyította.

A Katolikus Egyház minden egyházmegyéjében a naptári év folyamán minden nap plébánián, imaházban vagy kápolnában meghatározott sorrend szerint egész napos szentségimádást tartanak. A szentségtartóban kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az eucharisztikus színek alatt valóságosan jelenlevő egész és teljes Krisztus, az Isten és ember előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket, és végezzük engesztelésül az Eucharisztiát ért bántásokért, közömbösségért. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”

A Paulinum gimnázium és szeminárium kápolnájában az éves szentségimádási nap január 31-én, kedden volt. A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé, amely előtt litániákat, elmélkedéseket tartottak, és rózsafűzért imádkoztak, majd ezt követte a szentmise, amelyet rektorunk vezetett.

Ezen a napon az intézet beosztása szerint, egy lelkinap is szokott lenni. A lelkinapra, illetve a rekollekcióra, azaz időszakonkénti visszavonulásra azért van szükségünk, mert a tanulmányok során és a mindennapi iskolai gondok mellett, nem jut elég idő lelki gondozásunkra, és ilyenkor alkalom nyílik a belső összeszedettség visszanyerésére és fokozására.

A lelki előadásokat, illetve elmélkedéseket horvát nyelven ft. Muharem Dragan atya és magyarul ft. Balcsák Szilárd, székesegyházi káplán tartották. Hegedűs András, a II. osztály egyik diákja így számol be: „Szilárd atya előadásnak fő témájául a csendet választotta, mivel az a lelkinap egyik fontos eleme. A csend megtartása azért is fontos – hangsúlyozta -, mert ekkor vállunk képessé, hogy meghaljuk, Isten mit is akar az embernek mondani. E fajta állapot az imádkozás egyik fajtája, amely utat képez az Isten szavaihoz. Az előadások és az átelmélkedett órák arra intettek bennünket, hogy a csend nem csak belső megnyugvást eredményez, hanem megszüli a türelmet, amely elősegíti az egymás közti kibontakozást és a másikhoz való közeledést.”

Az oktatási intézmények előírt szabályzatának megfelelően, a tantárgykénti oktatók félévente lezárják a jegyeket, ami által megnyilvánul, hogy a diákok miként tudták az adott tananyagokat elsajátítani.  A tanulók eredményei feltárják mind a diákok mind a tanárok számára, hogy melyek azok a tantárgyak, amelyek terén a teljesítmény csökkent vagy javult. Vajdaság területén kivételesen az oktatási előírások szerint, a téli szünet előtt zárják le az osztályzatokat. A Paulinum Gimnáziumban ez január végén történik. Tanáraink január 30-án zárták le tanulóink jegyeit, amelyek megmutatták diákjaink számára, hogy a még előttük álló félévben, melyek azok a tantárgyak, amelyekre több tanulási időt kell szánniuk. A gyűlésen szó eset a tanulmányok kapcsán egyes diákok felkarolásáról, hogy e módon is segítsünk tanulmányi előrehaladásukban és a felelőségtudatos, értő, gondolkodó felnőtté válásuk útján.

A gyűlést szokás szerint az iskola igazgatója vezeti, az osztályfőnökök viszont ismertetik a tanulók átlageredményeit. Az idei első félévben, a harmadik osztályos tanulók minősültek legjobbaknak, utánuk az elsősök, majd a negyedikesek és a másodikosok következtek.

A második félév lehetőséget nyújt, hogy az eredmények jobbak legyenek, hisszük, hogy ez így lesz, hiszen nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.