A 2016/17-es tanévtől a szemináriumunknak új prefektusa van ft. Tojzán László személyében.

Tojzán László 1987. 08. 14-én született Verbászon. Szenttamáson élt, ahol a Jován Jovánovity Zmáj általános iskola diákja volt. Ennek végeztével tanulmányait Szabadkán a „Paulinum” gimnáziumban folytatta. Az érettségi után a szabadkai püspök, dr. Pénzes János felvette a papnövendékei sorába, majd Budapestre küldte a Központi Papnevelő Intézetbe. A teológiai tanulmányokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán hallgatta. A tanulmányok után 2011. 09. 14-én Szenttamáson, a Szentkereszt Felmagasztalása templomban a szabadkai megyéspüspök diakónussá, és a következő év június hó 29-én Szabadkán a székesegyházban pedig pappá szentelte. Ez után még egy évet Budapesten töltött továbbképzés céljából. 2013. 08. 1-től Bajmokon volt káplán, ahonnan két hónap után át lett helyezve Szenttamásra kisegítőnek, mert ft. Szarvas Péter plébános lesérült. 2014. 06. 11-től a szabadkai Avilai szt. Teréz plébánia kinevezett káplánja, amely szolgálat e folyó év július hó végéig tartott, amikor is augusztus 1-től a Paulinum szeminárium prefektusa lett. Ennek kapcsán készítettünk vele egy rövid interjút.

Az általános iskola befejezése után, miért iratkozott a Paulinumba?

Az én időmben, a Paulinum még a papnövendéki életre készített fel, ami persze azóta már lényegesen megváltozott. Bennem a papi hívatás gondolata az általános iskola idején már megfogant, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ide jelentkezzek. Erre a döntésre való eljutás viszont nem egyik napról a másikra történt. Az egész talán azzal kezdődött számomra, hogy vallásos családba születtem, amely ennél fogva már gyermek koromban megismertette és megszeretette velem az Egyházat. S hogy kerültem a Paulinumba? Az én szülőfalumban nem szerepeltek e intézmény diákjai, akik e módon tesznek tanúságot. Van egy testvérem, aki a papi hivatást választotta. Ő itt folytatta az érettségi vizsgára való felkészüléseit, s ezen tanulmányai idején a szüleimmel alkalom adtán meglátogattuk. Én így szereztem, úgy szólván „első kézből” tudomást eme intézményről.  

Hogyan emlékezik vissza a paulinumi évekre, és hogyan érzi magát most a szemináriumban?

Szokták mondani: „Minden éremnek két oldala van”, és most elmondhatom, hogy mind két oldalt megtapasztaltam. Míg szeminarista és diák voltam, akkor is megvoltak a mindennapi kihívások. Mint diák sokat kellett tanulni, aminek köszönhetően olyan tudásbeli alapokra sikerült szert tennem, amelyekre a későbbiekben, a teológiai tanulmányaim folyamán nyugodtan építhettem. Mint szeminarista pedig elsajátítottam egy mindennapi rendezett életrendszert, aminek köszönhetően csak példa gyanánt, amely lehet egy kicsit megmosolyogtatja az olvasót: az állandó korán kelést, amely viszont az egyetemi társasim számára, akik ehhez nem szoktat, gondott jelentett. Ez mellett, ami a legfontosabb, megszilárdított a végleges döntésben.

A szemináriumban jól érzem magam. A lehetőségek adottak a papi élet további zavartalan végzésére. Alkalom adatik, hogy a gyerekekkel együtt mondjuk a zsolozsmát és a szentmiséken közösen ünnepeljük az Urat.

A 2015/16-os tanévben már megkezdtem a hittan oktatását a Paulinum Gimnáziumban, amelyet jelenleg is mint prefektus tovább végzem az első három osztály számára. Mint tanár volt betekintésem és lehetőségem megtapasztalni korunk oktatói előtt tornyosuló korlátokat. Mint prefektus, aki a hét minden egyes napján köztük mozgok, látom, mennyi feladat áll a nevelői pályán, ám mint volt itteni diák és szeminarista újra hasznát vehetem a jelentkező kihívások megoldásában és a szeminaristák életre való felkészítésében mindannak, amit annak idején tanultam mind az iskolapadban, mind a közösségi életben és a későbbiekben, de mind ennek ellenére az élet iskolapadjába kerülök, ahol a diákok jelenkori magatartásuk által felkészítenek korunk feladataira.