A következő reggel buszra szálltunk, és elindultunk Tekirdagby, avagy magyar nevén Rodostóba. Mikor kiszálltunk a buszból, érdekes látvány fogadott. A szép tengerparti városban megpillantottam II. Rákóczi Ferenc otthonát. Felmerülhet a kérdés, hogy egy nemes erdélyi fejedelem hogy kerül ilyen messze Magyarországtól. Erre nagyon egyszerű a válasz. Miután Rákóczi Ferenc és serege letette a fegyvert, a felek megállapodást kötöttek. Ennek értelmében ha a szabadságharcosok leteszik a fegyvert, amnesztiát kapnak. Emiatt maga Rákóczi Ferenc is amnesztiát kapott. Mivel Rákóczi erdélyi fejedelem is volt, erről a címről le kellett mondania. Rákóczinak voltak földbírtokai, és nem kellett volna tartania attól, hogy nem lesz mit ennie. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy elárulta a magyar népet, ezért eladományozta a földbirtokait, és ezek után Törökországba ment, ahol az akkori szultán, III. Ahmed egy házat adott neki. Ebben a házban, Rodostóban (Tekirdag) élte tovább a mindennapjait. A ház a Magyar utcában található, ahol számos emléket találhatunk Rákóczi életéről és munkásságáról, pl. térképeket, személyes iratokat, pénzérméket, Rákóczi saját, kézzel faragott székét…

Tekirdag után továbbálltunk, és átkeltünk Ázsiába. Útközben láthattuk a híres Gallipoli-félszigetet, ahol az első világháború folyamán az Antant erői próbáltak partraszállni, és ahol a Török Köztársaság megalapítója, Musztafa Kemal Atatürk visszaverte őket. A Trójába tartó utunkon kidurrant a busz egyik kerekének hidraulika-párnája, ami miatt sajnos meg kellett állnunk egy raktárnál, és megvárnunk azt, amíg megjavítják. Közben arra járt pár fiatal török munkásember, és mi, fiúk segítettünk nekik almát pakolni. Jutalomként kaptunk két rekesz almát. Mikor az utunk tovább folytatódott, egy órán belül oda is értünk Trójába. Bár magát a híres falovat nem láthattuk javítás miatt, de az óvárost igen. Nekem nagyon sokat jelentett. Igaz, hogy csak romoknak tűnnek, de megvan a maga szépségük. Trójából visszatérvén vacsora után le is pihentünk, hiszen másnap már az utolsó előtti napunk következett.

Steiner Arnold