A szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanulói október 19. és 26. között egy isztambuli tanulmányi kiránduláson vettek részt. Az utazás a tartományi oktatási titkárság támogatásával valósult meg. Október 19-én, délután fél kettőkor indultunk el Szabadkáról, és Újvidék felé vettük az irányt. Ezen az utazáson a Paulinum diákjain kívül több vajdasági középiskola tanulói is részt vettek.

Már este volt, amikor a bolgár határhoz értünk, amikor is megálltunk egy negyedórás pihenőre, hogy mindenki felkészüljön a határellenőrzésre. Bulgáriából három és fél óra alatt jutottunk el a török határhoz. Az országba való belépés igen érdekesnek tűnt, mivel a határon szögesdrót, kamerák és több ellenőrzőpont fogadott bennünket. Szerencsénkre csak egy ponton kellett átmennünk. Itt az útlevélellenőrzés mellett arcfelismerő programot is használtak a határőrök.

Amikor átértünk a határon, reggel fél hat lehetett, és mikor felkelt a Nap, egyből hallani lehetett a müezint, ahogyan Allahhoz imádkozik. Ezt már nem úgy csinálják, mint régen, hiszen ma már hangerősítőkkel vannak a tornyok felszerelve. Volt szerencsém látni egy embert, aki Mekka felé fordulva imádkozott, és meglepetésemre a hozzá dörgölőző macska sem zavarta meg az imádságban. Miután befejezte az imát, felkelt, eltette a szőnyegét, megsimogatta a macskát, és továbbállt.

Nemsokára életemben először láthattam a tengert. Egy kis idő múlva Isztambul külvárosába értünk. Az első benyomásom a város közlekedésről, hogy bár nagyon sok gépjármű járja az utcákat, és a forgalom egy kissé kaotikus, a város mégis elképesztőnek tűnt az elejétől fogva, és ezt csak a későbbiekben tapasztaltam meg csak igazán.

Mikor a szállodához, kipakoltunk a buszból. A recepción elkaptuk a szobáink kártyáját (mivel itt ilyen módon lehetett belépni). A pihenőidő után városnéző sétára indultunk. Az idegenvezető mesélt nekünk arról az utcáról, amelyben a szálloda volt, majd a belvárosba mentünk. A nagy bazár előtt szétvált a csapat. Mi, paulinisták a tanárainkkal tartottunk. Egy standnál kipróbáltunk a török szörpöket, ami után tettünk egy rövid sétát a nagy bazárban. Később visszamentünk a szállodába, és elfogyasztottuk a vacsoránkat.

Másnap elsőként a Hagia Szophiát és a kék dzsámit tekintettük meg. Mellettük obeliszkeket és egy emlékművet is láttunk. Ekkor még nem mentünk be a kék mecsetbe, de a látvány így is elképesztő volt. Az udvarról is remek fotókat lehetett készíteni az épületről, majd megnéztük a Hagia Szophia kertjét is, ami elég hatalmas és látványos.

Ezen a napon továbbá láthattuk a Szultán egyik palotáját és háremjét. A palota szépségét nemcsak a díszes, arannyal bevont bútorok, valamint a szépen ékesített falak adják, hanem a kilátás is. A látvány az itt található kilátóból nézve is impozáns volt. Ezek után megtekintettük a Topkapi múzeum értékeit, vagy ahogy mások mondanák: kincseit. Egyebek mellett láthattuk edényeket és főzéshez való eszközöket, valamint egy bábút is, amely azt ábrázolta, hogy egy ember egy régi eszközzel kavarta az edényben található ételt. Az idegenvezetők elmesélték, hogy gyakran próbálták megmérgezni a szultánt, így az ételkóstolót tartott maga mellett, aki minden étkezés előtt megkóstolta az ételt, és ha méreg volt benne, az a kóstoló életébe került. A Topkapi kincsei között továbbá láthattunk kidíszitett páncélokat, kardokat, valamint pisztolyokat és muskétákat is. Mindezek mellett megtudhattuk, hogyan néztek ki a korabeli órák, amelyek igen érdekesnek bizonyultak. Ezenkívül egy nagyon régi szőnyeget is megnézhettünk a múzeumban. Ezt követően elmentünk megtekinteni az elsüllyedt palotát, majd ez a nap is a vacsorával, és a jól megérdemelt pihenéssel végződött.

Steiner Arnold