Isten Szent Egyháza három részre osztható: küzdő, megdicsőült és szenvedő. A küzdő Egyházat mi alkotjuk. Mindenszentek ünnepén az Egyházban a megdicsőült, ill. diadalmas Egyházat ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk meg mindazon megdicsőült lelkekről, akik már eljutottak Isten színről színre való látására.

A vértanúkról keleten a II. században különös tisztelettel megemlékeztek. A fennmaradt szmirnai egyház körlevele például elbeszéli, hogy miként gyűjtötték össze szent Polykárp vértanú püspök ereklyéit, aki János apostol és evangélista tanítványa volt, és hogyan emlékeztek meg évenként róla. Kezdetben a keresztények amennyiben a lehetőségek adottak voltak, akkor a vértanúk sírjánál gyűltek össze és emlékeztek meg az elhunyt hősies Istenbe vetett hitéről és áldozatáról. Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról.

A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa révén került be a vértanúk emlékezete, aki a római Pantheont 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. A VIII. században III. Gergely pápa a Szent Péter bazilikában kápolnát állíttatott a vértanúk és szentek tiszteletére. A IX. században IV. Gergely pápa november 1-jét tette meg minden szent ünnepévé.

Kik  a szentek? A Szentírás tanítása szerint egyedül Isten a szent, és Ő az, aki részesít szentségében. Ő szentel meg kegyelmével. Így mindenki szent, aki ezen kegyelmi állapotban mindvégig megmarad. A szentté avatásban az Egyház a szentet tisztelet céljából állítja elénk, akinek személyében Isten kegyelme győzedelmeskedett. A kereszténység történelmében meglepő módon a szentek tisztelete a néptől indult ki, és egészen a XII. századig a püspök volt az, aki megállapította, hogy ki a szent. Az első kanonizált szent Ulrich augsburgi püspök volt, akit XV. János pápa avatott szentté 993-ban. III. Sándor pápa vetett véget a korábbi gyakorlatnak, aminek értelmében 1170-től a szentté avatás végleges joga a pápáé. Szenté avatható az, aki a szentség hírében adta vissza lelkét a Teremtőnek, és földi élete folyamán hősi fokon gyakorolta az erényeket, és halála után közbenjárására csoda történt, amivel Isten így igazolja szolgáját. Amennyiben az illető személy tisztelete folytatódik és újabb csodák történnek, akkor szentté avatható, és így ő az egész egyházban tisztelhető, míg a boldoggá avatott személy a pápa engedélyének megfelelően egy bizonyos területen (ország, egyházmegye) tisztelhető.

Kérjük égi testvéreink közbejárását!