A farsang, vagyis a szórakozás és mulatozás ideje hamarosan véget ér, és kezdetét veszi a nagyböjt, mint a kereszténység fő ünnepére, a húsvétra való felkészülés időszaka. A böjti készülődéssel kapcsolatosan kérdeztük diákjainkat:

,,A nagyböjti időszakot sokan úgy tartják számon, mint az a bizonyos húsvét előtti 40 nap, amely csupán arról szól, hogy lemondunk valamiről. Én ezt idén kicsit megfordítom. A hangsúlyt nem a lemondásra teszem, hanem helyette inkább arra törekszem, hogy ezen 40 nap alatt legalább napi egy jócselekedetem legyen. Lehet, sokan azt gondolják, hogy az ember mindennap tesz valami jót, de ez sajnos sokszor nem így van, csak azt tesszük meg, amit muszáj, ami a kötelességünk. Én ezen akarok változtatni, és ezzel készülök húsvét ünnepére.” – mondta H. Andor.

,,Nagyböjt a húsvétra való készülődés időszaka, ám valójában erre felkészítő időre is kell készülni. A hátralevő rövid időszakban, ami még maradt az évközi időből, már most el kell gondolkodni azon, hogy idén mit és hogy csináljak. A 40 napos készülődés annyi napot tesz ki, amennyit Jézus Krisztus töltött el a pusztában, és biztos, hogy Ő maga is felkészült erre. Korábban a nagyböjtöt is megelőzte három ,,lila vasárnap”, amelyek arra voltak hivatva, hogy felkészítsenek a nagyböjti bűnbánatra. Az emberek már ekkor elkezdtek gondolkodni azon, hogy miről mondanak le, vagy milyen áldozatokat hoznak. Ma már sok esetben csupán úgy állunk hozzá, hogy várjuk, mikor veszi kezdetét a böjt, közben elfelejtünk ráhangolódni, és egyszerűen szinte csak beleesünk. Néha engem is készületlenül ér. Talán éppen ezért van, hogy nehezünkre esik, és gyorsan el is múlik. Én már most gondolkodom azon, hogy hamarosan itt van hamvazószerda, és ezzel kezdetét veszi a böjtölés, és valamiről le kell mondanom. Ezen alkalom arra ösztönöz, hogy végérvényesen lemondjak olyasvalamiről, ami az életemben nem helyén való, vagy amit meg akarok változtatni. Ilyenkor mindenképpen arra törekszem, hogy többet imádkozzak azon kegyelemért, ami révén formálódhatok, és azért, hogy ezen böjti idő a javamra váljon, és így végül örömmel ünnepeljem húsvétot.” – felelte V. Nikola.

„A böjtre fontos lelkileg előkészülni. Tudatában kell lenni annak, hogy a böjtöt megelőző idő hétköznapjaiból hamarosan átlépünk az év bűnbánati időszakába. Számomra ezen időintervallum az egyik legfontosabb szakasz, és egyben tökéletes lehetőség a lelki fejlődésre. Ilyenkor sokat szoktam elmélkedni az evangélium azon szakaszáról, amely Jézus 40 napos pusztai böjtjéről és az ördög általi megkísértéseiről számol be, és el-el gondolkodom Jézusnak a kísértésekre adott válaszain. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ez a böjt, az ima, a jócselekedetek, az adakozás és az önmegtartóztatás ideje. Ennélfogva igyekszem lemondani mindazon anyagi dolgokról, amelyekhez túlzottan kötődök annak érdekében, hogy több figyelmet tudjak fordítani a lelki dogokra. Ugyanis azáltal, hogy lemondok valamilyen eledelről, italról..., és mindezt ima nélkül, Istenre való figyelés nélkül teszem, akkor a böjt csupán egyszerű diéta vagy leszokás marad.” – fejtette ki K. Antonij.

A Katolikus Egyházban február 2-án kezdődött a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére tartott kilenced. Azon a napon vette kezdetét 1858-ban a több napig tartó jelenések a Lourdes közelében lévő barlangban. Bernadette Soubirous tanú szavait kezdetben a lakóság kételkedve fogadta, míg a Szűzanya által meg nem mutatott forrás mellett csodás gyógyulásnak tanúi nem lettek. A jelenések hatására Bernadette addigi életmódjával felhagyott, és szerzetes nővérnek állt a Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorba. A csodás események után a Szűzanya óhaja szerint megépült a templom. Azóta a barlang sziklái fölé és alá épült bazilika a keresztény világ legismertebb Mária zarándokhelyévé vált. A jelenések emlékezetére minden évben február 2-től 11-ig a hívők világszerte kilencedet végeznek. A kilencedet záró napon a székesegyházban  részt vettünk az esti ünnepi püspöki szentmisén.

Szent Balázs püspök és vértanúra emlékezett a keresztény világ február 3-án. Ekkor a hívők torok áldásban, úgynevezett Balázsolásban részesülhettek. Szent Balázs a 3-4. században élt. Örmény származású volt, aki mint orvos tevékenykedett. Példás keresztény magatartása miatt Szebaszte hívő népe püspökké választotta. A Szentlélektől indíttatva egy a közelben lévő barlangba vonult, ahonnan a közösséget vezette és folytatta gyógyítói tevékenységét. A helyi helytartó elfogatta és hittagadásra akarta rávenni, ám minek következtében ez nem sikerült, halálra ítélték. Szent Balázs püspök és vértanú napján ünnepi szentmisét tartottunk a kápolnában, amelyen Balázs áldáshoz járultunk.

A Szabadkai Egyházmegyében január 31-e az a nap, amikor a Paulinum kápolnájában egész napos szentségimást kell tartani. Ezen a napon reggel az intézet kápolnájában összegyűltünk a közös ünnepi szentmisére, amelynek a végén az ostensoriumban ki lett helyezve az Eucharisztia.  A nap folyamán a diákok egyéni és közösségi szinten járultak a kihelyezett Szentség elé. A monstranciában kihelyezett Oltáriszentség folyamatos, állandó és ünnepélyes imádása minden időben a Krisztus visszajövetelét virrasztva váró hívők alapmagatartása. Az Eucharisztia előtti hódolat kifejezi az Úr iránti tiszteletünket, hűségünket és elkötelezettségünket. A Katolikus Egyház Katekizmusa a következőt írja a 1380. pontban: ”Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: „Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk.”