Hirek

Datum

Link

 

 

Támogató BETHLEN GÁBOR Alapitvány

 

 

Home Vijesti
Hirek
Utazás Isztambulba (4. rész) Drucken E-Mail
Dienstag, den 12. März 2024 um 12:24 Uhr

A kirándulás ötödik napon reggeli után azonnal buszra is szálltunk, mivel a következő megállónk nem volt más, mint az ottani ortodox székesegyház. A székesegyházba betérvén láthattuk pár ismerős szentnek az arcát, továbbá az arany oltárt. Továbbá dísztárgyakat is megtekinthettünk, vagyis ládákat és gyertyatartókat. Ezt követően a kikötő felé vettük az irányt, és felszálltunk egy nagy hajóra. Bár én nem ültem le a hajó fedélzetén, a kilátás így is fantasztikus volt. A Boszporuszon levő hajókázás közben eléggé fújt a szél, viszont a látvány kárpótolt mindezért. Miközben hajóztunk, sok híres épületet láthattunk.

Ezután egy kicsit barangoltunk a bazárokban. Megkóstoltam életem legerősebb teáját. Mindezek után elindultunk egy nagyon szép kilátóba, ahol egész Isztambult beláthattuk volna, de sajnos a szmog miatt ez nem volt lehetséges. Este török vacsorán vehettünk részt. Étkezés közben táncosok szórakoztattak bennünket. A  vacsora után megpihentünk, majd felkészültünk az előttünk álló, hosszú útra.

Miután felkeltünk, reggeliztünk, összepakoltuk a táskáinkat, kijelentkeztünk a hotelből, majd felszálltunk a buszra. Még egy utolsó sétára indultunk Isztambulban. Betértünk egy múzeumba, amelyben láthattuk az összes szultán festményét. Ezenkívül még pár érdekes tárgy is megragadta a figyelmemet. Szerintem a múzeum legjobb része az a szoba volt, amely Konstantinápoly török általi bevételéről szól. Itt egy 3D-s vetítésen meg is tekinthettük az eseményt. Ezután megnéztük az akváriumot, majd betértünk egy plázába. Később megindultunk hazafelé. Az út visszafelé is 22 órát vett igénybe. Másnap minden gond nélkül Szabadkára értünk.

Nagyon tetszett a kirándulás, már csak azért is, mert olyan helyekre jutottam el, ahova azelőtt nem volt lehetőségem. Mivel nagyon szeretem a történelmet, ezért ilyen szempontból is érdekesnek találtam Isztambult. Híres épületeket ismerhettem meg közelebbről. Életemben először Trójában is jártam, és ezelőtt soha sem láttam a tengert. Úgy gondolom, hogy mindannyian sokat tanulhattunk ezen az utazáson, és életre szóló élményeket szereztünk.

 

Steiner Arnold

 
Utazás Isztambulba (3. rész) Drucken E-Mail
Dienstag, den 12. März 2024 um 11:53 Uhr

A következő reggel buszra szálltunk, és elindultunk Tekirdagby, avagy magyar nevén Rodostóba. Mikor kiszálltunk a buszból, érdekes látvány fogadott. A szép tengerparti városban megpillantottam II. Rákóczi Ferenc otthonát. Felmerülhet a kérdés, hogy egy nemes erdélyi fejedelem hogy kerül ilyen messze Magyarországtól. Erre nagyon egyszerű a válasz. Miután Rákóczi Ferenc és serege letette a fegyvert, a felek megállapodást kötöttek. Ennek értelmében ha a szabadságharcosok leteszik a fegyvert, amnesztiát kapnak. Emiatt maga Rákóczi Ferenc is amnesztiát kapott. Mivel Rákóczi erdélyi fejedelem is volt, erről a címről le kellett mondania. Rákóczinak voltak földbírtokai, és nem kellett volna tartania attól, hogy nem lesz mit ennie. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy elárulta a magyar népet, ezért eladományozta a földbirtokait, és ezek után Törökországba ment, ahol az akkori szultán, III. Ahmed egy házat adott neki. Ebben a házban, Rodostóban (Tekirdag) élte tovább a mindennapjait. A ház a Magyar utcában található, ahol számos emléket találhatunk Rákóczi életéről és munkásságáról, pl. térképeket, személyes iratokat, pénzérméket, Rákóczi saját, kézzel faragott székét…

Tekirdag után továbbálltunk, és átkeltünk Ázsiába. Útközben láthattuk a híres Gallipoli-félszigetet, ahol az első világháború folyamán az Antant erői próbáltak partraszállni, és ahol a Török Köztársaság megalapítója, Musztafa Kemal Atatürk visszaverte őket. A Trójába tartó utunkon kidurrant a busz egyik kerekének hidraulika-párnája, ami miatt sajnos meg kellett állnunk egy raktárnál, és megvárnunk azt, amíg megjavítják. Közben arra járt pár fiatal török munkásember, és mi, fiúk segítettünk nekik almát pakolni. Jutalomként kaptunk két rekesz almát. Mikor az utunk tovább folytatódott, egy órán belül oda is értünk Trójába. Bár magát a híres falovat nem láthattuk javítás miatt, de az óvárost igen. Nekem nagyon sokat jelentett. Igaz, hogy csak romoknak tűnnek, de megvan a maga szépségük. Trójából visszatérvén vacsora után le is pihentünk, hiszen másnap már az utolsó előtti napunk következett.

 

Steiner Arnold

 
Utazás Isztambulba (2. rész) Drucken E-Mail
Montag, den 11. März 2024 um 10:20 Uhr

A tanulmányi kirándulás harmadik napját a kék mecset bejárásával kezdtük, ahol belépés előtt a lányoknak fel kellett tenniük a fejkendőt, és a bejáratnál le kellett vennünk a cipőnket. Jelenleg az épület egy része fejújításon esik át, viszont mindez nem nagyon zavart bennünket az ottartózkodásunk során. Gyorsan végigjártuk az épületet, és néhány fotó elkészítése után átsétáltunk a Hagia Szophiába, amely előtt elég nagy sor fogadott bennünket. Ennek ellenére megérte várakozni. Belépéskor ugyanolyan szigorú szabályok vonatkoztak ránk, mint a kék mecset esetében, csak annyi különbség volt, hogy röntgennel vizsgálták át a táskáinkat, át kellett adni a telefonjainkat, amelyet a biztonsági kapun áthaladva vissza is kaptunk.

A Hagia Szophia érdekessége, hogy régebben ez egy keresztény templom volt, amelynek a nyomai a mai napig látszanak. A kijáratnál található egy szenteket ábrázoló, falfestményekkel teli boltív. A templom mecsetté alakult, miután az oszmán törökök elfoglalták a várost. Ezek után megnéztük a Dolmabahçe palotát, amelynek a kertje is szép, viszont az a tény, hogy egyenesen a Boszporuszra néz, az akkori török szultánokra dicsően hatott. A palota három fő részből áll: a férfiak részlege, a dísztermek, és nem utolsó sorban a hárem.

 

 

Steiner Arnold

 
Utazás Isztambulba I rész Drucken E-Mail
Montag, den 11. März 2024 um 09:08 Uhr

A szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium tanulói október 19. és 26. között egy isztambuli tanulmányi kiránduláson vettek részt. Az utazás a tartományi oktatási titkárság támogatásával valósult meg. Október 19-én, délután fél kettőkor indultunk el Szabadkáról, és Újvidék felé vettük az irányt. Ezen az utazáson a Paulinum diákjain kívül több vajdasági középiskola tanulói is részt vettek.

Már este volt, amikor a bolgár határhoz értünk, amikor is megálltunk egy negyedórás pihenőre, hogy mindenki felkészüljön a határellenőrzésre. Bulgáriából három és fél óra alatt jutottunk el a török határhoz. Az országba való belépés igen érdekesnek tűnt, mivel a határon szögesdrót, kamerák és több ellenőrzőpont fogadott bennünket. Szerencsénkre csak egy ponton kellett átmennünk. Itt az útlevélellenőrzés mellett arcfelismerő programot is használtak a határőrök.

Amikor átértünk a határon, reggel fél hat lehetett, és mikor felkelt a Nap, egyből hallani lehetett a müezint, ahogyan Allahhoz imádkozik. Ezt már nem úgy csinálják, mint régen, hiszen ma már hangerősítőkkel vannak a tornyok felszerelve. Volt szerencsém látni egy embert, aki Mekka felé fordulva imádkozott, és meglepetésemre a hozzá dörgölőző macska sem zavarta meg az imádságban. Miután befejezte az imát, felkelt, eltette a szőnyegét, megsimogatta a macskát, és továbbállt.

Nemsokára életemben először láthattam a tengert. Egy kis idő múlva Isztambul külvárosába értünk. Az első benyomásom a város közlekedésről, hogy bár nagyon sok gépjármű járja az utcákat, és a forgalom egy kissé kaotikus, a város mégis elképesztőnek tűnt az elejétől fogva, és ezt csak a későbbiekben tapasztaltam meg csak igazán.

Mikor a szállodához, kipakoltunk a buszból. A recepción elkaptuk a szobáink kártyáját (mivel itt ilyen módon lehetett belépni). A pihenőidő után városnéző sétára indultunk. Az idegenvezető mesélt nekünk arról az utcáról, amelyben a szálloda volt, majd a belvárosba mentünk. A nagy bazár előtt szétvált a csapat. Mi, paulinisták a tanárainkkal tartottunk. Egy standnál kipróbáltunk a török szörpöket, ami után tettünk egy rövid sétát a nagy bazárban. Később visszamentünk a szállodába, és elfogyasztottuk a vacsoránkat.

Másnap elsőként a Hagia Szophiát és a kék dzsámit tekintettük meg. Mellettük obeliszkeket és egy emlékművet is láttunk. Ekkor még nem mentünk be a kék mecsetbe, de a látvány így is elképesztő volt. Az udvarról is remek fotókat lehetett készíteni az épületről, majd megnéztük a Hagia Szophia kertjét is, ami elég hatalmas és látványos.

Ezen a napon továbbá láthattuk a Szultán egyik palotáját és háremjét. A palota szépségét nemcsak a díszes, arannyal bevont bútorok, valamint a szépen ékesített falak adják, hanem a kilátás is. A látvány az itt található kilátóból nézve is impozáns volt. Ezek után megtekintettük a Topkapi múzeum értékeit, vagy ahogy mások mondanák: kincseit. Egyebek mellett láthattuk edényeket és főzéshez való eszközöket, valamint egy bábút is, amely azt ábrázolta, hogy egy ember egy régi eszközzel kavarta az edényben található ételt. Az idegenvezetők elmesélték, hogy gyakran próbálták megmérgezni a szultánt, így az ételkóstolót tartott maga mellett, aki minden étkezés előtt megkóstolta az ételt, és ha méreg volt benne, az a kóstoló életébe került. A Topkapi kincsei között továbbá láthattunk kidíszitett páncélokat, kardokat, valamint pisztolyokat és muskétákat is. Mindezek mellett megtudhattuk, hogyan néztek ki a korabeli órák, amelyek igen érdekesnek bizonyultak. Ezenkívül egy nagyon régi szőnyeget is megnézhettünk a múzeumban. Ezt követően elmentünk megtekinteni az elsüllyedt palotát, majd ez a nap is a vacsorával, és a jól megérdemelt pihenéssel végződött.

 

Steiner Arnold

 
Halottak napja Drucken E-Mail
Montag, den 11. März 2024 um 09:02 Uhr

A Szentírás tanítása szerint, minek után az ember vétkezett, bűnének egyik következménye a halál lett. Az első emberpár tette óta minden ember megtapasztalja a halált, és az elvesztett személy hozzátartozói annak súlyát. A halál által elragadott szeretteinkre az év folyamán számtalanszor gondolunk, de van egy nap az évben, amikor a keresztény világ tagjai egyszerre együtt emlékezik. Halottak napján az Egyház minden elhunytról, különösen is a tisztulás állapotában lévő szenvedő lelkekről emlékezik meg. Az első írásos nyom, amely arról tanúskodik, hogy külön előírt szentmisét mutattak be a pünkösd utáni napon a megholtakért Sevilla-i Izidor püspök (†636) nevéhez kötődik. Halottak napjának kialakulása Odo, Cluny apátjához (994-1048) vezethető vissza, aki elrendelte, hogy minden kolostorában november 2-án emlékezzenek a megholtakról. A XII. század folyamán egész Európában elterjedt ezen megemlékezés

Nincs olyan család, aki ne veszített volna el családtagot. E napon emlékeztünk meg szeretet elhunytjainkról, akikért a testi feltámadás és az örök élet hitével, és az ebből fakadó reménnyel imádkoztunk. Ezekben a szent napokban, minek után tanítás nem volt, így mi magunk is segítkeztünk a készülődésben. Részt vettünk szülőfalunk plébániai híveivel a szentmiséken, majd a még élő nagyszüleinkkel és szüleinkkel kimentünk a temetőben az elhunyt családtagok nyugvóhelyeihez, ahol az életet és szeretetet szimbolizáló virágokat és égő gyertyákat elhelyeztük.

Adj Uram örök nyugalmat nekik!

 
Mindenszentek Drucken E-Mail
Montag, den 11. März 2024 um 08:52 Uhr

 

Isten Szent Egyháza három részre osztható: küzdő, megdicsőült és szenvedő. A küzdő Egyházat mi alkotjuk. Mindenszentek ünnepén az Egyházban a megdicsőült, ill. diadalmas Egyházat ünnepeljük. Ezen a napon emlékezünk meg mindazon megdicsőült lelkekről, akik már eljutottak Isten színről színre való látására.

A vértanúkról keleten a II. században különös tisztelettel megemlékeztek. A fennmaradt szmirnai egyház körlevele például elbeszéli, hogy miként gyűjtötték össze szent Polykárp vértanú püspök ereklyéit, aki János apostol és evangélista tanítványa volt, és hogyan emlékeztek meg évenként róla. Kezdetben a keresztények amennyiben a lehetőségek adottak voltak, akkor a vértanúk sírjánál gyűltek össze és emlékeztek meg az elhunyt hősies Istenbe vetett hitéről és áldozatáról. Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról.

A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa révén került be a vértanúk emlékezete, aki a római Pantheont 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. A VIII. században III. Gergely pápa a Szent Péter bazilikában kápolnát állíttatott a vértanúk és szentek tiszteletére. A IX. században IV. Gergely pápa november 1-jét tette meg minden szent ünnepévé.

Kik  a szentek? A Szentírás tanítása szerint egyedül Isten a szent, és Ő az, aki részesít szentségében. Ő szentel meg kegyelmével. Így mindenki szent, aki ezen kegyelmi állapotban mindvégig megmarad. A szentté avatásban az Egyház a szentet tisztelet céljából állítja elénk, akinek személyében Isten kegyelme győzedelmeskedett. A kereszténység történelmében meglepő módon a szentek tisztelete a néptől indult ki, és egészen a XII. századig a püspök volt az, aki megállapította, hogy ki a szent. Az első kanonizált szent Ulrich augsburgi püspök volt, akit XV. János pápa avatott szentté 993-ban. III. Sándor pápa vetett véget a korábbi gyakorlatnak, aminek értelmében 1170-től a szentté avatás végleges joga a pápáé. Szenté avatható az, aki a szentség hírében adta vissza lelkét a Teremtőnek, és földi élete folyamán hősi fokon gyakorolta az erényeket, és halála után közbenjárására csoda történt, amivel Isten így igazolja szolgáját. Amennyiben az illető személy tisztelete folytatódik és újabb csodák történnek, akkor szentté avatható, és így ő az egész egyházban tisztelhető, míg a boldoggá avatott személy a pápa engedélyének megfelelően egy bizonyos területen (ország, egyházmegye) tisztelhető.

Kérjük égi testvéreink közbejárását!

 
Egykori paulinista diák lett püspök Drucken E-Mail
Mittwoch, den 06. März 2024 um 10:24 Uhr

A Paulinum Gimnázium és Szeminárium elsődleges célja papokat és egyházi szolgálatban lévőket  oktatni és nevelni. Ezt bizonyítja és erősíti az intézmény több évtizedes fennállása, hiszen papjaink és az egyházi szolgálatot teljesítők legnagyobb része egykor paulinista volt. Ez nemcsak a szabadkai egyházmegyére vonatkozik, hanem a környező püspökségek részére is. Az elmúlt évek során több egykori paulinista diákból lett apostoli utód. Múlt hónap, október 7-én újabb öröm érte a Paulinum tanárait, nevelőit és tanulóit, hiszen a Szentatya egy újabb egykori paulinistát, msgr. Fazekas Ferenc atyát nevezte ki szabadkai püspökké.

Msgr. Fazekas Ferenc püspök 1958-ban született Óbecsén. Gimnáziumi tanulmányait a Paulinum Püspöki Klasszikus Gimnáziumban és Kisszemináriumban 1977-ben végezte, majd a Szabadkai Egyházmegye növendékeként belépett a Zágrábi Érseki Szemináriumba, ahol 1977. és 1984. között a Katolikus Teológiai Fakultáson végezte filozófiai és teológiai tanulmányait. 1984. június 29-én szentelték a Szabadkai Egyházmegye papjává a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban. 2020-ban lett kinevezve a Szabadkai Egyházmegye általános helynökévé, majd 2023. augusztus 29-től a Szabadkai Egyházmegye egyházmegyei kormányzója. A püspökszentelésre folyó hó 11-én, szombaton került sor.

Az új püspöknek gratulálunk, és Isten vezérlését és áldását kívánjuk apostoli munkájára.

 
In memoriam Pásztor István (1956-2023) Drucken E-Mail
Mittwoch, den 06. März 2024 um 09:50 Uhr

Életének 68. évében, rövid, súlyos betegség után, október 30-án elhunyt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnöke. Pásztor István 1956. augusztus 20-án született Törökkanizsán. Az általános iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte el, majd 1980-ban az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát. Alapítása óta tagja volt a Vajdasági Magyar Szövetségnek, 2007 óta pedig a párt elnöki tisztségét töltötte be.

Az 1992 és 2000 közötti időszakban Szabadka Községi Képviselő-testületének tagja volt, az 1996 és 2000 között pedig a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi Képviselőházának szövetségi képviselője. Ezt követően, 1999-től 2002-ig az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács tagja és az Intéző Bizottság elnöke volt. Ezt követően, 2000 és 2008 között tartományi privatizációs és vállalkozásügyi titkárként, majd 2008 és 2012 között pedig tartományi gazdasági titkárként tevékenykedett. Két mandátumban töltötte be a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának alelnöki posztját.

Miután 2007-ben a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé választották, ugyanezen év decemberében jelölték Szerbia köztársasági elnöki posztjára. Emellett Szabadka polgásmesteri tisztségére is jelölték a 2008-as országos szintű önkormányzati választásokon. A 2012-es szerbiai elnökválasztáson is elnökjelölt volt. Ugyanekkor a Vajdaság AT Képviselőházának képviselőjévé és Vajdasági Képviselőház elnökévé választották, majd 2016-ban újraválasztották.

Pásztor István munkáját több kitüntetéssel is jutalmazták. Áder János, akkori köztásasági elnök 2021-ben, az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést adományozta a vajdasági magyarság érdekében több évtizede fáradhatatlanul végzett szolgálatáért. Aleksandar Vučić szerb államfőtől 2022-ben vette át a Sretenje-érdemrend első fokozatát.

November 4-én tiszteletére kommemorációs ülést tartottak Újvidéken, majd ezt követően a szabadkai Bajai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Iskolánk, a Pauliunum Püspökségi Klassziukus Gimnázium és Kollégium köszönettel tartozik Pásztor Istvánnak, hiszen minden időben az intézmény megmaradásáért szállt síkra, és anyagilag is támogatta annak fennmaradását.

Emléke legyen áldott! Adj, Uram örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjon békében!

 
Felkészülés a tanulmányi útra Drucken E-Mail
Mittwoch, den 06. März 2024 um 09:29 Uhr

A szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium diákjai október 12-én Újvidéken, a tartományi képviselőházban jártak Az esemény kapcsolódott az október végi isztambuli tanulámányi kiránduláshoz, amelyen több vajdasági középiskola, köztük a Paulinum diákjai is részt fognak venni. Az utazás a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával és szervezésében valósul meg. Iskolánk tanulói előadták az Isztambulról készített prezentációikat diáktársainak, valamint a tartományi oktatási tikárság munkatársainak. Elsőként Kontra Antonij negyedik osztályos diák mutatta be a prezentációját, amelynek témája Isztambul földrajzi jellemzői voltak. A felkészülésben Csorba Ottó és Stantić Stipan földrajztanárok voltak a segítségére.

Ezt követően Nikola Vukić második osztályos tanuló Isztambul történelméről és vallástörténetéről szólt. Őt dr. Fehér Tivadar latintanár készítette fel. A harmadik prezentációt Kiss Szilveszter, Ördög Dávid és Vrbački Marko adták elő, akik a török város nevezetességeiről, éredekességeiről számoltak be a közönségnek. A diákok Jasmina Jovančić Vidaković képzőművészet-tanár útmutatásával készítették el a beszámolójukat.

 
Búcsú Újvidéken Drucken E-Mail
Mittwoch, den 06. März 2024 um 08:40 Uhr

Magától értetődő, és az a természetes, hogy amikor egy szeminarista hazalátogat a szülőhelyére, akkor segédkezik a plébánián is. Ennek szellemében én magam is minden alkalommal, amikor lehetőség szerint hétvégente hazalátogatok, a vasárnapi szentmisén jelen vagyok, és ministránsként segédkezek a liturgia idején.

A múlt hónap 17-én bemutatott vasárnapi szentmise úgy hiszem, nemcsak számomra, hanem az összes újvidéki hívőnek is felejthetetlen emléket vésett a szívébe. Ezen a napon ünnepeltük a belvárosi Mária Neve templom búcsúját. Minden egyes plébánia életében fontos esemény a búcsú, hiszen a közösség tagjai ekkor egy szívvel-lélekkel ünneplik égi közbenjárójukat. Az idei búcsú különleges volt, amelyet dr. Német László SVD belgrádi metropolita érsek mutatott be, és a szentmise végén megáldotta a Szent Jenő kápolnát, amely a templom alkriptájában lett kialakítva.

A kápolna védőszentjéül nem véletlenül Szent Jenő vértanú lett megtéve, hiszen földi maradványai a közeli futaki templomban találhatók, másrészt ő egy olyan szent, akit mind a katolikusok, mind a pravoszlávok egyaránt tisztelnek. A hívők többsége keveset tud róla, sőt, talán első alkalommal hallották a nevét a búcsún. Elismerem, én magam is az utóbbiak közé tartozom. Most, hogy az ereklyéje a mi kápolnánkban kapott helyet, jobban meg szeretnénk ismerni az életét. Szent Jenő ereklyéjén kívül helyet kaptak még boldog Brenner János és boldog Petković Mária ereklyéi.

A búcsúi ünnepségen részt vettek a Laudant és a Szent Cecilía kórusok, amelyek az egész nyár folyamán készültek erre a fontos történelmi eseményre. A szentmisén a ministránsok egyikeként szolgáltam az oltár körül. Mindannyiunk részére különleges volt ez a szentmise, hiszen nem minden nap ministrálhat az ember az érsek mellett, ezért egy kicsit idegesek voltunk, emellett nagyon kellett ügyelnünk arra, hogy minden rendben legyen, ugyanis a média élőben közvetítette az eseményt.

Mindannyiunknak egy életre szóló élményt nyújtott az idei búcsú, hiszen nem minden nap van  kápolnaáldás. Remélem, hogy a plébánia híveinek az itt tartott szentmisék és ájtattoságok sok kegyelem forrásai lesznek.

Nikola Vukić

 
<< Start < Zurück 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Weiter > Ende >>

Seite 2 von 86